Két napja kitört a téli szabadságolásom.  Reggel bubu kelt, este bubu fektet. Majdnem, mert Sz-t kelti és fekteti.
Kezdek belekóstolni merőkanállal Sz. itthoni életébe. Négy fal között egy darab kéz áll a rendelkezésére tevésrevevésni. Nappal. Este jól alszik bubu, nappal már nagyobb odafigyelést igényel. Egy kézzel kiválóan lehet mosogtani, teregetni, pakolgatni, ablakot becsukni, ablakot kinyitni, befőttet kinyitni, spejzajtót becsukni. Nem is értem a kismamák miért panaszkodnak.
Három órás időközökben éldegélünk.
A szoptatás eltart kb. 10 percig, (Sz. szoptat, nekem az nem megy) ezután jön a böfitúra, ilyenkor fel alá mászkálok a lakásban és ütögetem bubu hátát és fenekét. Ha büfizik egy nagyot megdicsérem és örülés van. Ha nem büfizik egy ideig, akkor megunom és kezdődik a játszás.
Nappal nem alszik el rögtön szopi után, foglalkozni kell a gyermekkel. Ez bizony feladat, mert nem igazán kiszámítható mit is akar. Azt tudom, hogy én azt szeretném, hogy ne ordítson, de ez annyira nem könnyű.
Lekötési folyamat ez. Bubu figyel. Mindenre. Kedvence a lámpa, ami nappal ugye annyira nem igazán világít, és a zöld növények. órákig öt percig is képes nézegetni. Öt perc ez a limit. Öt percig minden újat képes figyelni, de aztán megunja. Egyedül az anyját és az apját nem unja. Teliszájjal nevetgél. A növénykre nem nevetgél csak rám és Sz.-re Sz-re és rám.

A három órából egy órát vesz el az odafigyelő időszak, ilynekor még a csörgős akármivel szoktam csörögni, bekapcsolom a zenét, a forgatós zenét vagy a cd-zenét. A plüsskutyával és a plüssmacskával háborút imitálok. Fotózgatni szoktam, azt is szereti, ad ki a vaku előfényt, amely gondolom hasonlít a csillár fényére, mert nagyon bírja. Próbálok mesélni, de azt még nem érti miért megy a farkas a nagymamához. Majd később.
Ezután elkezd nyűgös lenni, már nem köti le semmi, sétálok bubuval 100 métert és bealszik a vállamon. Finoman beteszem a kiságyba, takaróval befedem és alszik kb egy bő órát, majd szopi és kezdődik minden előlről.

Tegnap előtt elmentünk az IKEA-ba kajálni. Bubu ott is nagyon jól viselkedett, odafelé végig aludt, a kaja közben figyelgette az embereket a vállamon át. Egy kézzel simán lehet enni. Kaja után pedig a hordozóban szunyókált, kerestünk a polcot a megvett de nem a miénk még lakásunkba... Hazafelé a dugóban rákezdett az ordításra, hasonlít rám én is szoktam ordítani a béna vezetőkre.

Összefoglalva bubu mindent nagyon szeret, már 5620 gramm-mal nehezedik a mérlegre, amit továbbra is utál. Teszek oda egy zöld növényt hátha megszereti a mérleget. Vagy a növényt fogja megutálni? Mégsem jó ötlet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.