ez nagyon nagyon nehéz kérdés.... nem lehet elégokosnak lenni.
az uram szerint én anno elkaptattam Kirát, mert vele is mindig sétálni kellett a lakásban, nem lehetett egyhelyben sem ülni vele.
ehhez képest, most nagyon jól eljátszik magában,nincs vele semmi gond...
a második babát kényelmesebb lenne majd hordoznom kendőben, de én is nagyon parázok, hogy könnyen rászokik a kisded :D

Jajaja. Az okosok azt mondják, hogy a csecsemőt nem lehet elkényeztetni. A tapasztalt szülők azért általában más állásponton vannak. (Az okosok pedig nem feltétlenül tapasztalt szülők. :))
Szerintem próbáljátok megtalálni az egyensúlyt. Csak nem lesz durva lelki törése bubunak, ha egyszer-egyszer magatokra is gondoltok. Elvileg az is rossz hatással lehet rá, ha ti nem érzitek magatokat jól, nem?

Szerintem nem lehet elkapatni Őket, és ennek elég egyszerű az oka: nem tudnak zsarolni, nem azért sírnak. Ők még ösztönlényként élnek, ezért kell felébredés után rögtön azonnal enniük, mert azt érzik üres a hasuk, az ösztöneik azt diktálják enni kell. Ennek hangot adni hosszabb távon csak sírással tudnak (egyébként van, h az enyém előtte cuppog, az öklét nyammogja, ha erre nem reagálok sírás). Azon sem kell csodálkozni, hogy vitetik magukat: egyrészt 9 hónapig ez volt számukra a normális, az anyaméh szinte állandó mozgásban volt, ringatva voltak, hallották a szívverésünket. Aztán szülés után elvárásként előjön, hogy tessék egyedül aludni, tessék egy helyben maradni. Nem értem, miért várják el ezeket az előbbi ismeretében/belegondolásában. Másrészt várják az ingereket, ez nehéz, ha le vannak téve egy helyre, így elég kevés dolgot láthatnak.

Rossz hatás/meddig tart a későbbiekre: én csak abból látom, nem lesz gond így, jól csinálom, hogy Marci mennyire nyugodt/kiegyensúlyozott/mosolygós baba, mert mindig ott vagyok, ha szüksége van rám. Egyszer hagytam sírni, mikor evés után már semmi sem használt (lehet a hasa fájt, lehet egészen más, nem jöttem rá a titok nyitjára), ott hagytam, szegény már tiszta vörösen üvöltött, mire észbe kaptam, h ő rám szorul, én akartam Őt, ő nem kértem tőlem, hogy megszülessen. Ekkor felvettem, ringattam, ő nagy nehezen megnyugodott, de látni kellett volna a szemeit, h csalódott...
Nehéz igen, nekem is, 24 órás igénybevétel, néha mélyponton vagyok, de mikor rá nézek a Fiamra tudom, megéri.
Ez meg nem marad így örökre, sőt... elérünk oda is majd, hogy már cikinek tartják, ha megpusziljuk, fogjuk a kezét. Fel a fejjel és kitartás! :)
Azért az a tudat is jó, hogy van még aki így neveli a gyerekét, szóval a nem vagy egyedül érzés :D

Bocsánat a terjedelemért.

hát igen. bár vannak azért gének is. nem tudhatjuk mi lett volna, lehet, h Kíra és Marci kiegyensúlyozott lenne akkor is, ha néha hagytátok volna sírni őket..

egy másik dolog, h sztem nagyon fontos az is, h a határokat megismerje a gyermek, hiszen ezek mentén fog a későbbiekben tájékozódni. hajlandó vagyok azt is elfogadni, h néha azért lehet NEM-et mondani. főleg, ha az ember már nem bírja. én pl nem bírok órákon keresztül hurcolni egy 4,5 kilós akármilyen helyes gyereket sem. szóval ezek termékeny nemek is lehetnek akár.

DE: mindezek ellenére, v épp ezért, hurcolok, emelek...stb..

tök jó, h marci ilyen mosolygombóc, bubu azért tud rendesen őrjöngeni, elég konkrét elképelései vannak arról, mit kell vele csinálni, h jól érezze magát.

Én úgy gondolom, hogy a határokat akkor kell kialakítani, mikor a gyerek megérti, felfogja, amit mondunk neki (2éves kor körül, például ekkora alakul ki a gyerekek veszélyérzete). Most is lehet nemet mondani, de alternatívával, mondjuk nem cipelem a gyereket, de ringatni tudom ülve is, vagy hintáztatni, vagy énekelni neki :)
Szóval, ha velünk akar lenni, akkor lehet ezer módon.
Bubu karakán gyerköc, ha ez így is marad, nem kell félteni az életben majd ;)

Valahol olvastam, hogy 3 hónapos koráig nem nagyon lehet elrontani a babát.Mi is úgy indultunk, hogy nem kapjuk állandóan fel, majd hagyom sírni.Ehelyett mind2-en mozdolunk, ha gyerkőc a sírásba belendül.Mondjuk nem rögtön szoktam bemenni hozzá, mert pl. van úgy, hogy egyszerűen unatkozik és azért nyekereg.Ha fáj valamije, akkor keserves a sírása, akkor felveszem.Eddig csak egyszer járkáltam vele éjszaka, simogatás, suttogás elég neki.