Nem tudom, elkezdődött-e a hasfájós szezon, vagy csak simán ordít de kétszer már jelentkezett a megmagyarázhatatlan egyórás ordítás a hétvégén. Most is éppen Sz. próbálja szopi után altatni, nem megy könnyen. Azt mondják, örüljünk hogy eddig csak ennyi ordítás jutott nekünk szülőknek. Szülők. Milyen jó szó.

A négy napos ünnep közel azonos tempóban telt. Jelen időben innentől. Egy hétvégém bubuval. Bubu és a hétvége. Bubu és a szülők.

Hajnal hatkor-hétkor megkapom bubut kómás állapotban. Én vagyok kómában, bubu élvezi a jóllakást. Büfiztetem, majd elaltatom a hasamon. Has a hassal, bár a gyomorszájamat nyomja, de bubunak biztos jó, mert nem feszeng hanem elalszik. Kb. 20 percet várok, majd finoman az ágyba lecsúsztatom, betakarom, átölelem és alszunk. Sz. 9-10 körül ébred - bubu még alszik -, de nem kell sokat várni és bubu elkezdi nyitogtni a szemét, nézeget össze-vissza majd rájön, hiogy éhes. Ordítani kezd. Fölkelek az ágyból, gyorsan elhúzok a mosdóba, addig ordítani hagyom bubut. Egyrészt hagy ordítson, másrészt ilyenkor szokott pisilni, hagyom, hogy a pelenkába végezze a dolgát, mert amikor a pelenkázón végzi a pisi az nem annyira kényelmes.

Kedvenc jelentem a franciaágy sárga kakiban című, valamelyik reggeli produkció.

Csendben figyelte ahogy tisztába teszem, ez kicsit gyanús, mert ordítva szokott nekem szurkolni, hogy eltávolítsam a fenekéről és az összes környéki hajlatból a szart. Mert szar. Most éppen gondolkodom mit is lehetne írni, mert a szar szó nem illik egy négy hetes csecsemőhöz, de mégis hogyan nevezzelek te narancssárga bűzkatyvasz? Kakika? Folyékony rottyantás? Büdös hígság? Szóval leveszem a rugdalózót, cserélem a pelenkát nyúlok a krémért, erre beindult a hátsója és iszonyatos erővel a franciaágyig elkakált bubu. Ahogy kell. Sugárban félmagasan csapódott le a szar, mint Ronaldo szabadrúgás a pipába. Kb. egy méterre van az ágyunk. A ruhám azért úszta meg, mert elhajoltam a krémért, ezért nem fogta föl a sugarat. Ha nem emelem föl bubut két lábánál fogva akkor a pelenkázót nyomta volna tele. Maradt az ágy. És az öröm bubu arcán. Nagyon tud örülni egy csecsemő ha jót kakil. Szrönyű szó ez a kakil is... Gyorsan tisztítható a gyerekszar. A franciágy nem is a miénk.

Szóval tisztába teszem tíz óra körül, majd átadom Sz. mindkét mellének, büfi előtte büfi utána.  Bubu elalél, emészt piszkosul, majd a vállamon elalszik. 15 percet várok majd berakom az ágyba és két óra alvás következik. Ilyenkor vásárolok, teszek, veszek, pihenek olvasgatok. Sz-nek reggeli, kávé, rss miegymás. Sz. alszik kipiheni az éjszakát. (Sz. nem kelt föl engem az éjszakai etetéskor. Rendes.) Már fél nap el is telt. Egy órakor újabb pelenka, kaja büfi ezaz, majd elindulunk kirándulni, ami mostanában lakásnézegetést jelent. Bubu fölébred induláskor, kocsikabát, sapka, pokróc, gyerekszatyor a kocsin. Bubu természetesen őrjöng, de legkésőbb az autóban elalszik, ami egyhuzamban három óra hosszát tart. Kocsikázunk, hordozóból be ki, babakocsiba be ki, liftből be ki. Bubu alszik mint a tej.

Hazaúton fölébred, nézeget össze-vissza. A lakásban tisztábatevés következik, amit végigordít. Sz. cicijéig tart az őrjöngés. Újabb büfi majd jönne az alvás, de inkább ordít tovább. Hiába teszem tisztába, hiába megyek vele össze-vissza, nem használ semmi. A hordozóval hintáztatom, súlylökést imitálok vele, mindent bevetünk, cumival is bepróbálkozunk de semmi. Majd gondolom annyira belefárad, hogy bealszik, jobb esetben jön egy puki, vagy egy megsemmisítő böfi és elalszik.

Már este nyolcat üt a vekker, bubu ekkor már nem alszik annyira sokáig, mert jön a fürdetés. Nagyon szereti, legalábbis ekkor nem őrjöng, mintha élvezné is a lubickolást, már ha lehet annak nevezni egy fejtartós vízbe lógatást. Mosdató krémmel és patikai tusfürdővel kevert baby fokig beállított vízben fürdetem bubut. Ez szigorúan az én feladatom. senki más nem ért a fürdetéshez. A törölközőben újra rákezd az őrjöngő projektre, de jön a jolly joker Sz. cicije és nyugi lesz. Böfi, alvás. Sz. is alszik, ekkor még megvárom az éjféli kajakört, vagy nem és elalszom, majd reggel kapom kómás állapotban az egyre nehezebb bubut.

És így tovább... Ha dolgozom - mint most - értelemszerűen a  napközbeni rész kilőve.

Holnap nőgyógyászhoz megyünk, mert Sz. egyik cicje begyulladt, most a belógatós szoptatással próbálkoztunk, ez azért jó póz, mert az elzáródott tejcsatornát ki lehet masszírozni. De látnia kell orvosnak, mert piros meg csomós... Sz. nagy hős mindent kibír, mint Rambó. A császársebe már nagyon szép, azt kipipálhatjuk. Holnap után pedig egy hónapos (egy hónap!!!) generálvizsgálat a dokinőnél, ide csak egészséges babák járnak, megnézzük mit mond a szakember. 3600 grammot nyom bubu ma a mérleg is tönkre is ment a nagy súly alatt. Nem baj van másik.

Hétvégén első gyerekkoncertjére is majdnem elvittük bubut a Millenárisra, de addig vacakoltunk, hogy a végére értünk csak oda. Zenéből eddig csak az énekhangunkat és a The Cure új lemezét kapta, négy hetes korában azt hiszem ez az ideális.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.