mi terveztünk felújítást, de mi még hozzá se kezdtünk,  körülöttünk már sokan. először is a tetőnket újítják föl. OK. az legalább nekünk is hasznos, meg eléggé elkerülhetetlen, ne ázzanak meg szegény felső szomszédaink. de hogy az alattunk lakónak és pont erre az idópontra kellett időzíteni magát, ez már kicsit morcossá, néha kissé hisztérikussá tesz.

ha épp nem az udvarunkon megy a betonkeverő, akkor a lépcsőházban, ha épp nem a tető cserepeit dobálják be az utcán egy konténerbe, akkor alattunk bontanak, flexelnek, kalapálnak. hogy azon a 20 négyzetméteren mit tudnak ennyit dolgozni nem tudom.

viszont régi mintáimat félretéve, ugyan meglehetősen jókat káromkodtam, de utána mégis gyorsan ledőltem kicsit a flexelő mellé. olyan, mint egy oroszlánbarlangban jó közel bújni az állat szájához és reménykedni, hogy most nem lesz éhes. fülembe vatta, fejemen törölköző, a szobában halk relax zene. aludtam is bő két órát, amire nagyon büszke vagyok. közben tán nem meglepő, hogy az jutott eszembe, nekem nagyon jó dolgom van, és itt segít nagymamám rengeteg rémtörténete a 2. világháborúról. nem is kell meszire menni, elég csak egy bombázás alkalmával a pincébe. na ott se levegő, se meleg, se fény,viszont nagy robaj és félelem.

na egy kicsit elkalandoztam, de tényleg erre gondoltam. szóval könnyedén kell venni az ilyen flex csodákat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.