sokat vagyok egyedül. emm sokat dolgzik. emm fáradt. én viszont max álmos. a lábam menne mindenfele, a szám pedig járna.

de emm a gépe előtt szeret kikapcsolódni. én közben éhes az interakciókra, hús-vér kapcsolatokra. emm a gépe előtt belefeldkezve képekbe, szövegekbe.. ez érthető. értem én... kell ez a kellemes kontraszt, az amolyan magányos foglalatosság. de ott van velem egy térben és nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy akár hozzám is szólhatna. talán jobb lenne, ha elmennék ezekre az időkre itthonról, de ennyi időt nem tudok az utcán kószálni, barátnőkkel fecsegni..

nem tudom mások ezt hogyan csinálják...

és közben azért büszke vagyok, mert emm bejegyzései olyan remekbe szabottak, ide-oda amoda..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.