Délben hoztam biokaját Sz-nek, magamnak a börgerből rodeó szendvicset. Belekóstol, de rákérdez, hogy biztos jó a szendvics? Nem ízlij Sz-nek. Este aztán jön a rodeó afterparty. Lavórral mászkál Sz. Hányni akar, de nem tud. Mondom, hogy ledugom az ujjam aztán hagy menjen. nem bírom ahogy szenved. ott állok tehetetlenül, nem tudok segíteni. csak nézem szótlanul. beszélgetni sem lehet Sz-szel. csak szurkolok, hátha az émelygéses hányinger abbamarad. vagy ledugom az ujjam és hányok Én is. Hátha beindul. Kijön a kis szobából, mert ott nagy a visszhang, nem megy az öklendezés. A középső szobában aztán beindul. Egyből jobb Sz. színe, már érzékeli a világot is újra. Hé itt vagyok! Azt olvasom, aneten, hogy a hányás jó dolog, az jót jelent. Próbálom nyugtatni Sz-t, még szűk nyolc hónapig hányni fogsz!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.