Egy évvel ezelőtt Sz-t elaltattam a kórházban, "hazamentem" a kölcsönkéróba, vajaskenyeret ettem, a fülem mellé tettem a telefont és elaludtam. Most habot verek habverővel, segítek Sz-nek tortát készíteni. Eltelt az első év. Holnap születésnap lesz. Egy éves a kis bubu. Erre szokták azt írni a költők, hogy hihetetlen.

Hétvégén az eddigi utazós rend szerint toltuk, ahogy a csövön kifér. Három naposra engedtük a vidéki szülőhazás kalandot. Letámadtuk keresztszüleimet, csónakáztunk a Tiszán, négy unokát kiszolgált hintalovat hajtottunk, kocsmáztunk, bababoltoztunk, benéztünk ide, benéztünk oda. Pl. este kilenckor marhapörköltöt kajáltunk halászlével sajttal és persze bébiétellel. A második tortát is benyomtuk, zenélős gyertyás tüzijátékos típusút, bubu megszeppenve nézte a mutatványt. Megismeri a nagyszülői házat, a lépcsőn természetesen megy fölfelé, mintha lépcsőházban született volna. Járás, mászkálás is alakulgat, egy hozzáértő azt mondta: még pipskedik nem kell sietni.

Anya, lámpa, aggya, három szavas az egy éves szókincs.

Új sportbabakocsink van, bubu nem igazán szereti, mert nem olyan tágas mint az előd, de nekünk sokkal egyszerűbb a tilitoli.

Ellenőrzöm a tortasütést a konyhában. Holnap szülinep, de ezt már mondtam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.