túl vagyunk bubu első vérvételén.

bubu jól viselte viszonylag, én nem.

 az ilyen kórházi sétákon emm általában azért ideges, mert fél, nem találunk oda. mert hogy én nem jegyzem meg, hova kell menni, vagy nem oda irányítom ahova kell. olyasmi rémlett, h madarász utcai kórház és 8hig oda kell érni. igen ám, de a papíron az áll heim pál...  emm megrémül, én nyugtatom, biztos a kettő ugyanaz.

elég hülye gondolat, de bejött. amikor  kiugrottam a kocsiból és a portán szigorúan felolvastam a beutaló szövegét, a portás nagyon megértően bólogatott és mondta, menjünk tovább a rendelőintézetbe. tanulság: akárhova szól a beutaló, mindig ugyanoda kell menni.,

vártunk, mivel kiderült nem 8-ig tart a vérvétel, hanem 8-10ig. nem baj, legalább odaértünk. emm vigyázállásban állt és egy lovas plakát nézegetett kitartóan. mi bubuval helyet foglaltunk. én a széken , ő az ölemben.

a vérvétel. hát igen. emm tartotta ölében bubut, aki nem sejtett semmit. egy kedves nővérke susogott a fülébe. nem is volt baj az első percekben, de aztán azt halottuk: megint vissza kell dugni a tűt. megállt a vér..." vagy vmi ilyesmit. nem tudom pontosan, mert egy labdával hadonásztam bubu orra előtt, majd egy hupikét kaptam elő.

emm talán jobban emlékszik, meg ő ugye mindent látott.

bubu kicsit felháborodottan sirdogált, de pár perc múlva már mosolygott.

most kis lila foltocska van a kezén.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.