a karácsony nagy békében telt. olyan jó volt...

de: bubu nem bírja a hosszú autóutat. vagyis ő bírja, csak mi nem, h a végén 20 percet ordít.

kapott 3 db játszószőnyeget :) najó, kettő szőnyeg és egy ilyen fölülról lógóval bővítve.

a családi vacsoránál, a 2. számunál viszont mindenki olyan beteg volt, h nem értettem miért nem az ágyban fekszenek. ehelyett mindenki megdajkálta bubut és teleköpdöstek minket bacikkal.

a tegnapi napot, mi a mozgó család itthon töltöttük. mindketten null energiával vánszorogtunk a lakásban, bubut paszolgattuk egymásnak. fáj a torkunk, fejünk..

nézegetem bubut a kiságyában, aki gyönyörű : ), de nyekereg. milyen a nyekergése? csak álmai, v ő is elkapta?

igazi betegséggel még nem bírkóztunk eddig. nem is hiányzik, d most eszembe jutott, h az is van. nem könnyű. jó lenne nélküle az élet. így is van benne izgalom épp elég.

remélem hamar kigyógyulunk, bubu meg bele sem lábal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.