Tegnap zuhogó hóban sétáltunk, bubu fölébredt amikor egy pehely megérintette az arcát. El sem tudja képzelni, mi is lehet az. Jegyezzük fel az időpontot.

Az első hóesésem: 2008.11.22.

Szájpenészel küzdünk. Az élet lényege a küzdés maga, ahogy a költő is majdnem mondja.
Glicerines akármivel kenegetem bubu száját belülről és a nyelvét. Steril gézdarabra csurgatok folyadékot, benyúlok a szájába és megtörlöm bubu szájpadlását. Bubu ha kérem kinyitja száját, ha nem hajlandó nyitni, akkor rásegítek. Jól bírja, persze ordít de hamar megnyugszik. Ilyenkor elmagyarázom neki, hogy azt kell csinálnod amit mondok Neked kedves Bubu. És azért kenem be a szádat glicerines folyadékkal, mert attól neked jó lesz.
Meg kell tanulnia, hogy a jó akkor jön el ha valami rossz is van útközben. Mert az van. De ha jön az a rossz akkor nem kell megijedjni. Nevelés nyolc hetes korban.

Rambó Sz. tovább hősieskedik, küzd a penésszel, sebbel, cicivel, hideggel,hóval, faggyal, és velem is. Karácsonyra egy érdemérmet fogok neki a fa alá tenni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.