na az én napi parám az, hogy bubu olyan csönben van, mint régen nem... alig mogoz vmit. csak kis árnyalatnyi mozgásokat észlelek, ahogy max arrébb pakolja magát álmában. remélem alszik és vmi jót álmodik. ilyenkor nem lehet vele mit csinálni, rázhatja a hasam akárki. akár én magam is. de ugye bubu, nincs semmi bajod? csak utálod az időt.. utálod a hideget.. vagy szereted és épp ezért jót alszol. mi mamák utálatosak vagyunk és mindig mindent tudni akarunk...

elmaradtak a feszülések is. most olyan nyugi van, hogy akár el is felejthetem, hogy kismama vagyok.. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.