Sz-nek most küldtem sms-t. Ne haragdj. Tegnap a burgerkingben jót nevettem a felszolgálónál tanusított viselkedésén, majd nemtudommilyenirritáló hangszínnben kértem, hogy fizessen. Erre beindultunk. Hülyék voltunk. Ahogy szoktunk. Sértés itt sértés ott, majd elmentem a Zarába öltönyt nézni. Méretemben nincs semmi normális.

Lehiggadtunk, este második félidő, ment az adokkapok az az igazság, hogy nem emlékszem mi volt, fáradt voltam, lefeküdtem aludni.

Reggel Sz-ben még benne volt az este, én örültem, hogy reggel van. Simiztem bubut, öleletem Sz-t, majd jött a harmadik félidő újra kiadtuk magunkból a feszkót.

Sztem belefér, szeretjük egymást. Nem mindig fenékig tejfel, ahogy Közhely János költőóriás mondja.

Sz. azt gondolja, hogy csak százzal lehet menni mindefelé, ha lecsökken az intenzitás, akkor beijed. Sz. gondolkodik, tehát van. Én átalszom a gondolkodási időt.

Lesz redőnyünk! Szép alumínium, Sz. kiválasztja a színt és hőszigetelésben és hangszigetelésben is nagyot lépünk előre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.