Hétvégén újra körbejártuk országunkat az eladó alfával. Sz, az anyósülésszéket hátradöntve érzi jól magát mostanában. Zene finoman, rázkódás finoman, eseményekből is finoman.

Újra változtattunk, elhatároztuk, hogy maradunk a zölsbordósárgafehér lakásban. Nem bonyolítjuk az életünket ha nem muszáj.

Megszűnnek az érdeklődő telefonok, megszűnnek az állandó lakásvásárlók miatti idegeskedések, megszűnnek a lakáskeresés mizériái. Jobb a nyugi, ez egy ilyen nyugis család. A projektet nem felejtettük el csak eltoltuk a mérföldköveket.

A bükkaljai friss levegőn sokat fejlődött bubu. Maygarul a nadrágba már alig fér bele Sz., már a lehúzott zippzár és a takarószövet sem segít. Újabb dolog a tudúlisten: nadrágvásárlás.

Hazafelé bubu először hallotta meg az anyja hangját és nyelvét. Sajnos 150-nel áthajtottam egy nyuszin, és a csattanás pillanatában hatalmasat ordított, sikított Sz. Ha ezt nem hallotta meg bubu akkor semmit, biztos felriadt Sz. vízágyában. És be is pisilt ijedtében a magzatvízbe, mert már azt is tud!

A jobb oldali ködlámpa bánta a nyuszit. A bal oldali már nem égett egy ideje a ködlámpa irány az autószerelő. Tudúlist iksz.

Ma szerda van a kulturális fimszínházas esténk, az eddigi filmek nagyon gyenge limonádék voltak, de bubu születéséig nem nézünk se horrort, se drámát, se akciót. Csinálunk magunknak eleget.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.