ma kettőre érkező lakásnéző. előtte alig bírtam felkelni, pedig lakás romokban. turbó tempóban, mosogat, porol, porszív. ez utóbbit nagy élvezettem a hónapos elmaradás miatt. tegnapi pakkok bepasszintása vhova. kissé ájultan, vérnyomás esve ültem le, gyorsan magamba tömtem a megmaradt nyuszitojásokat, mivel enni nem mertem az ételszag miatt. lakásnéző érkezik, halk zene szól és frissen szellőzetetve, ahogy meg vagyon írva. eső után nap kisüt, ablakon besüt, lakásnéző gyönyörködik. neki ez kell. csak sajna kiderül, ő még nem adta el a sajátját. na bumm. tényleg takaros itt minden.

közvetítő höly inkább mintha lebeszélni akarná, magyarázza, hát igen előszőr inkább eladni érdemes. venni ráér azután is. hát normális ez? próbálom egyértelművé tenni, hogy nekünk pénz kell, minél több, időnk van. nem tudom átment-e az üzenet, mert közben ingatlanos kisasszony győzi meg az ellenkezőjéről.

na. ezzel végeztünk, elmentek. gyorsan behapzsoltam a tegnapit, emm szerint az utóbbi idők legjobbját. kevés volt, mert jelentem elmúlt a hányingerem! így most nem azon vagyok, hogy folyamatos ellenérzések mellett betuszkoljak pár falatot, hanem ízlelem és élvezem, ami elém kerül. a legjobban érdekes módon saját főztömet szeretem, ez eddig nem volt jellemző, igaz nem is nagyon főztem. folyamatos meglepetések, most húst hússal eszem a legszívesebben. nyamm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.