Végre péntek, nagyon húzós hetem volt a munkahelyen, igen fárasztó dolgozni, főleg akkor ha beleadom magam. Nem kellene. Vagy Igen. Sz. szerint legalább az agyam tornáztatom, ha már fizikalig nem vagyok hajlandó naponta körbefutni a hetedik kerületet.

Sok vagy kevés az összezörrenés köztünk mostanában. lehet hogy nem normális, de nem vészes. Túl egyszerű lenne azt hinni, hogy csak az ilyen olyan gondokat vezetem le Sz-en. Ez téves megközelítés. Mindketten valamilyenek vagyunk. Van csomó nagyon jó tulajdonságunk, és van pár hébehóba jelentkező hiba, és azt is szeretjük. Főleg ráugrálni és ütni verni egyméáson a kiálló "hibás" részeket. Néha egy bizonyos kontextusban kissé föl tdnak erősödni ezek a hibák, és akkor jön a botrány. Remélem bubu ebből keveset érez, de jó Neki mert érzi és tudja, hogy nem két ellenség az anyja és az apja, hanem két igen bonyolult lény, akiknek elég erős az egója rendkívülii beépült makacssággal rendelkezik és a többi szakszó. Pszichológia, nárcisztika lingvisztika.

Ma lakást nézünk, porszívót is megjavíttatjuk, az autót is beindítjuk és sok sok apró dolgot oldunk meg együtt. mert az jó. Sz. éppen alszik, nekem villog a képernyő és álmos vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.