Tegnap elmentünk végre ahhoz a dokihoz, aki majd végigköveti a kilenc, azaz már csak bő hat hónapot. Kell egy ilyen orvos akit éjjel nappal föl lehet hívni. Nyugtató.

Bejelentkezett Sz. hat órára. Hat órakor még a Hungárián dugóban alapjáratoztunk. Füstölgök, Sz. nyugtat, nem értem, hogy a francban halad negyven kamion három sávban.

A rendelő várójában öreg néni fogad, bekartonozza Sz-t. Színes televízión az egészségügy helyzetét figyeljük. Babamagazinok az asztalon, megtudom, hogy a kismama mindentől fosik, fél.

A dokihoz együtt megyünk be. Sz. kérdezget doki válaszolgat, leleteket nézegeti. Majd vizsgálat, méhszáj reddben, bubut megnézzük hasi ultrahangon is. Ezen a gépen kisebb minden, de ebben a korban tizenegy hetesen még a hasi UH csak ennyit lát. Így is szép bubu, megmutatja a doki a szívét. Őrület.

Megkérdezzük a további menetről, egy hónap múlva jövünk, addig még genetikáznunk kell. Van a túszúrásos megoldás és a nem tűszúrásos. Ezen elpolemizáltunk a dokival. Nem szeretnénk a tűszúrásos dolgot, mert az nem jó, bár száz százalékkal kizárja a rendellenességet, de akkor sem jó. Megyünk a nem tűszúrásosra.

Kifelé kifizetjük a számlát, nem érdekel mi mennyibe kerül. Lényeg a nyugalom.

Hazafelé tizenöt perc alatt bejárjuk a bajcsy, körút, andrássy háromszög összes utcáját parkolóhelyért. Sz. nem nyugtat, mert éhes.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.