tegnap emm, halált megvető bátorsággal, kb. egy órán keresztül állt az ablakban egy létrán. közben mindkét kezét felfelé nyújtotta, hogy meg tudja javítani a pár napja unalmast mondó redőnyünk. na ez az, amit akkor se tennék meg, ha nem lenne más választásom. egyrészt tériszonyom van, másrészt hihetetlenül képtelen voltam átlátni a redőny működési elvét. emm néha lejött, felhúzta és dignosztizálta a helyzetet, ami legnagyobb megdöbbenésemre egyre jobb lett. közben érte egy kis baleset, amikor is nekem kellett ápolónői szerepkörben fellépnem és egy csipesz és egy tű segítségével kibányásznom a tenyeréből egy szálkát. kicsit lassan ment, de aztán hopsz, kinn volt. és legalább mindezt a földön végezhettem. egy utolsó nekifutással emm még egyszer átkötötte a zsinegeket, felrántotta és volt csoda, fönn maradt. egyik sarka se csüngött lefelé.

gyakoroljuk a  családi összmunkát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.