Meeting kollégával. Tanít egy új munkafolyamatra. Sms Sz-től, dokinál volt: van szívhang ez most a legfontosabb. Örülök belül, mint amikor a rajzfilmekben lenyelte a bombát a főhős amivel megmentett mindenkit és benn robbant az egész cucc.
Kifelé érdeklődő vagyok. Leplezem magam, harapdálom a kerekedni, örülésre álló számat. Hallgatom a kollégát telefonálnék, de nem tudok. Sz csörög csak hallani akarja a hangom, egy percünk van jól van, király, frankó, szuper. Vissza kell mennem. Megbeszélés után telefonon elmeséltetek  Sz-szel mindent, és örülönk. Szívhang. Milyen szép szó.

Bubunak dobog a szíve.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.