Megint nőgyógyászat, váróterem. Most másik orvos rendel. Sz. várakozás közben hazaszalad. Hátha addig nem kerül sorra. Mi vagyok én valami helyfenntartó? Visszaérkezik, már hívják is be. Egyedül vagyok férfi a nőgyógyászat várójában. Jön egy hölgy megkérdezi mindenki oda vár-e... Én is oda várok.
Sz. Örülve jön ki a rendelőből, ölembe ül és suttogja hogy IGEN! Megmutatta magát. Örülünk. Nagyon. Sz. azt mondja majd kint beszél itt ne örüljünk annyira. Van ultrahang fotó 5 hetes a baba, 10.9 mm. Komoly méret. 5 hetes korban ez így megfelelő. Két pont között van valami egy fekete színű képen. Hihetetlen.
Röhögünk, fogjuk egymás kezét megyünk a védőnői szolgálatra, Sz. felhívja papáját öröm van. Fölhívom anyut, azt mondja ne vicceljek, majd lassan elhiszi, hogy nem viccelek. Örül. Mindenki örül. Ilyen egyszerű az egész. Védőnői akármi nem rendel majd holnap. Elmegyünk a szokásos helyünkre. Ünneplünk. Nézegetjük az ambuláns lapot, nézegetjük a fotót, majd az ambuláns lapot, majd a fotót. Ha jön a pincér elfordítjuk a képet, hogy ne lássa. Ez a miénk. Csak a miénk. Sz-t nyugtatni is kell, mi lesz hogylesz, mi lesz akkor, mi lesz ekkor. Még nem fogom fel majd jön az, nem siettetem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.