a gyerek nem áll-dogál, hanem örjöngve keres minden alkalmat, h felálljon.

ok én nem vagyok egy hude türelmes anyuka, de amikor bubu kb. századszorra masírozik le föl ugyanarra a székre, kanapéra, tolható ikeás dobozra ect... akkor azért már nagyon küszködök magammal, h ne kötözzem le őt vagy magamat.

szopni se hajlandó már, mert ahogy leteszem nekiront a falnak, ahonnan nehéz leszedni. egy másik újdonság, h éjjel is sétálgat az ágyában. emm hősiesen magára vállalta az altatás vesződségét, sztem a gyereket a hasára kötözve aludhattak el..

szóval én nagyon örülök, h ilyen eleven gyermekünk van, de

semmi DE. Bubu úgy tökéletes ahogy van.

csak bírjuk ki vhogy, amíg hétköznapi lesz számára az embersége.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.