Újdonság, hogy bubu - rajtam kívül - egyre több mindenre figyel. Csendesebbnek is érzem. Ha figyel, nem bömböl. Ha bömböl, akkor kevésbé figyel mert akkor vérpumpálással van elfoglalva. Ha ordít, paradicsomszínű bubu feje. Sz. van vele egész nap néha nagyon rákezd az oára rendesen. Ezt mondja Sz. Amikor hazaérek megkapom, lenyugszik, Sz-nél jó ütemben halad a nyugtatás, csak fölteszem az álomra a pontot.

4060 gramm

A pelenkázást is figyeléssel tölti újabban, eddig bűzketyvaszos fenékkel is ordított, a amit tisztába tevés utáni folytatott. Kábé egy hete, amikor eltüntettem a sárga kulimászt alóla, abbahagyta a sírást, de tegnap már végig ordítás nélkül figyelte a folyamatot. Figyelte. A pelenkázó fölé is veszek valami villogó vackot, hogy ingerizáljam.

Pelenkázás közben beszélgetünk éneklünk, elmondom bubunak, hogy az anyukád nagyon szép, tessék szépen viselkedni, és mindent csak szépen lehet csinálni. Bubu is szép magamat nem szoktam fényezni. A wc papír belenevelése mellé önbizalmat is nyomatok. Anélkül nem fog menni semmi. Sz. nézegeti a hogyan kapassuk el a gyermeket oldalakat, sztem kicsit fél, hogy általában fölkapja bubut, ha ordít. 

Kiméletlen vagyok. Néha. Hagyom hagy ordítson, legfeljebb beleteszem a hordozóba amiben hintáztatom. Nagyon szereti. Már nézegetünk profi hintát Sz-szel, egész jók vannak a neten. A sírást mindig abbahagyja a gyerek. Ez axióma. De mivel csendesedik a szigorúságomra egyre kevesebb az igény.

Tegnap este tíztől reggel ötig alaudt bubu. Kicsit túlzásnak érzem, de Sz. azt mondja álmában megszoptatta. Bubu álmában. Várt hogy a 3 óra elteltével fölkeljen, addigra Sz. melle duranásközeli állapotban várakozott, de bubu aludt, aludt, majd megunta Sz. a várakozást, cicre tette és bubu szépen határozottan benyomott vagy ötven hatvan grammot, a böfiztetést is átaludta majd hasra került és aludt reggelig.

Lehet, hogy a jó alvó génjeimet kapta bubu.

Megállapodtunk az új lakásunk régi tulajdonosával. Már csak annyi hibádzik, hogy a mi vevőnk kifizessen. Maradni fog még decemberre is kavar az életünkben, lakásfestés költözés, közművek átírása ésezerminden amit utálunk, de ezzel jár.

Egy éve ilyenkor Liverpoolban múlattam az időt, két néger sráccal aludtam egy szobában, valami ócska szálláson. Egyedül bóklásztam a dokkoknál, pubokban múlattam az időt. John Lennon és Yoko Ono képeit nézegettem hosszú percekig a bitlisz múzeumban. Hazavágytam.

Péntek van mennék már haza a gyárból... Mondom otthon. Mondon család. Mondom haza :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.