mire leérek a piacra, mindenki pakol. el. csak egy cigányasszonyt sikerül rákényszerítenem, hogy adjon el nekem még némi zöldséget. megállok előtte, ránézek a paradicsomokra, majd vadul pakolni kezdem őket a kosárba, mire észbe kap, már 4-5 van benne. majd nyájas hangon megkérdezem: ugye még lehet? ő fáradtan és beletörődően rámnéz, fancsali képet vág. ő se gondolta komolyan, hogy érdekel a válasza. közben rájövök, mi itt a probléma. megáll mögöttem egy úr is és elkezd válogatni a paradicsomok között. kedvem lenne jóvá tenni és elküldenő őt, de hát én csak egy vásárló vagyok. zacskommal büszkén távozom, majd betérek a szomszédban levő kis idegennyelvű könyvesboltba. nem könyvekért, hanem kávézni. itt szoktam néha, mert itt biokávé van és isteni finom. két lány is van a boltban, az egyiknél hatalmas kosár, amibe folyamatosan tömnek újabb és újabb zellereket meg répákat. jó nehéz lehet, a kisebb lányhoz kerül a csomag, szegény alig bírja. kimenőben még odaszól: "mindig így megpakol, aztán nekem kell hazavinni."

én is távozni készülök. ámde a szatyrom, a megszerzett zöldségekkel sehol. jól körülnézek, majd bevillan, a lány még az én zöldségeimet is betuszkolta a kosarába... na, gyorsan megyek eladóhoz, ismeri a lányt, megvan a száma is, de nem veszi föl..aztán az utcán meglátom a másik leányzót a bringájánál, gyorsan lerendezem vele a vissza fuvart.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.