mindjárt másfél éves bubu. nem vállalom a rendes beszámolót most. de..

mivel bubu öregszik, egyre jobban hasonlít a felnőttekhez. 2 lábon fut és néha dühbe gurul. méghozzá nagyon. leveti magát a földre, a lábával rugdos és úgy sír, mintha nyúznánk. ilyet tesz mondjuk, amikor nem kap megfelelő mennyiséget az általa ízletesnek talált köptetőből, vagy a nurofenből. szóval nehéz megértetni vele, h nem teljesülhet minden kívánsága.

enni egyre kevesebbet és válogatósabban eszik. leginkább kekszre, túrókrémre és banánra van ráállva.

újdonság, h kézben szeret járni velünk. megfogja a kezem és visz a lakásban, amerre menni akar épp. nem ül messzebb tőlem 2 cm-nél. foglalkozni kell vele,  nézni a képeket és folyamatosan mondani, mi mi. mellé ülni a kisasztalkánál és gyurmából mindenféle figurát csinálni... akárhova megyek a lakásban, mindenhova követ... mindenhol a nyomomban..

emmel sokat veszekszünk, főleg autóvezetés közben. mármint én azt tanulom. emm azt hiszi szándékosan megyek bele a lukakba, fulladok le... megyek 50-el, ahol 40-el lehet. szerinte szánt szándékkal rongálom a kocsit..

szerinte nem baj, ha bubu hallja az ordítozást, sőt. én teljesen kikészülök, sajnálom bubut, meg magunkat, plussz behajtok, ahol nem lehet..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.